Posts Tagged ‘12 lyukú’
Mi kell egy jó okarína előadáshoz?
Sok vita folyik az okarinisták közt arról, hogy mennyiben befolyásolja egy hangszer jóságát az, hogy az milyen anyagból készül. Merthogy bár a legelterjedtebb alapanyag máig az agyag, azért manapság már szinte mindenféle anyagból lehet okarínákat találni, legyen az fém, fa, vagy akár műanyag. Fémmel inkább régebben próbálkoztak, nekem is van egy antik darabom, bár a Mountain Ocarinasnak még most is van sikeres alumínium modellje. A fák nagyon szépen szólnak, Charlie Hind fa okarínái például igen népszerűek, de vannak más ügyes készítők is. Műanyagot viszont már egyre többen készítenek, ám minősége ezeknek a legvitatottabb. Egyrészt műanyag és műanyag közt is nagy különbségek vannak, a már említett Mountain Ocarinas polikarbonát okarínái például világszerte elismert minőségűek, ám van sok olcsó, fröccsöntött műanyag okarína, amikkel könnyen zsákutcába lehet jutni, ha ember bevásárol belőlük.
A Focalink minőségi műanyag okarínái
Viszonylag könnyen bele lehet futni abba a hibába, hogy kezdők, akik kipróbálnák a hangszert, műanyagot vesznek, mondván, felesleges tízezreket költeni egy agyagra, hiszen lehet, hogy végül nem is tetszik meg a hangszer, és akkor pénzkidobás volt. Ezzel eddig nincs is baj, teljesen jogos az elgondolás. Ám arra is figyelni kell, hogy ha egy olyan alsó kategóriás műanyag hangszert vesznek, ami láthatóan “kuka” minőség, gagyi, az 100%, hogy elveszi az ember kedvét a hangszertől. (És 100% pénzkidobás.) Ugyanis a hangja meg sem közelíti egy “normálisét”, így mikor ez az alap hangzás párosul egy kezdő tapasztalatlanságával, az eredmény szinte biztos kudarc, majd a hibás következtetés leszűrése: az okarína egy béna hangszer.
Ahogy a teszteket és fórumokat olvasom, egyöntetűnek tűnik az a megállapítás, miszerint a Focalink viszonylag új műanyag modelljei, agyaghoz közeli hangminőséget képesek produkálni. És az sem elhanyagolandó tény, hogy míg a kézzel készített agyagoknál mindig lehetnek apró hangolásbeli, hangerőbeli stb. eltérések (minden agyag okarínának saját lelke van, amit ki kell ismerni), addig a géppel gyártott műanyagoknál az adott minőséget (legyen az bármilyen is), minden darab 99%-ban ugyanúgy tudja hozni.
Mr. Shih, a Focalink tulajdonosa a napokban tett ki a Youtube csatornájukra egy videót (lásd fenn), melyen egyik kedvenc okarína művészem - Mr. Satoshi Osawa, az ő plasztik modelljeiken (Alto C és Soprano C) játszik egy jól ismert jazz dalt. Az alábbi videó is azt az elgondolásomat támasztja alá számomra, hogy egy jól eljátszott dal, sok komponensű, de legfőképp ebből talán három az, ami igazán meghatározó. Mert mi kell egy magával ragadó előadáshoz? Egy ügyes zenész, egy jól megírt dal, és egy jó hangszer. Ha egy hiányzik is részben, a másik kettővel még mindig lehet ezt a hiányosságot bizonyos fokig kompenzálni szerintem. (De persze nyilván ez sem minden esetben igaz.. :))
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek nyomj egy Like-ot! Köszi! :)
“Kezdő vagyok, milyen okarínát vegyek?”
Szerencsére időről időre egyre többen fordulnak hozzám emberkék, akik kipróbálnák magukat a hangszerrel. Van egy rendszeresen visszatérő téma, ami úgy gondolom, most már megér egy külön bejegyzést, mégpedig az első okarína típusának kérdése.
Felépítésüket (alakjukat) tekintve 4 fő csoportra oszthatók az okarínák, ebből most csak az első kettővel foglalkozunk, mivel ezek a legelterjedtebbek:
- pendant (English pendant, perui pendant, medál okarína, körtemuzsika – általában 4-5-6, manapság már előfordul 7-8 lyukú is)
- transverse (más néven sweet potato – általában 9-10-12 lyukú, manapság előfordul már 13 lyukú is)
- inline (ez viszonylag ritka)
- több kamrás (pl. dupla, tripla)
“Transverse vagy pendant?”
Egy kezdő számára általában igen nehéz eldönteni, melyik is lenne jobb első okarínának. Mindkettőnek megvannak ugyanis az előnyei is és a hátrányai is a másikkal szemben. Vegyük is szépen sorra:
Read the rest of this entry »
Hogyan értelmezzük a számos kottát (jiǎnpǔ)?
Mindenki látott már ötvonalas kottát. Valószínűleg betűs kottát is. (C C D C F E…) Ám van még ezen kívül néhány módja a zene lejegyzésének, amik közül most röviden a számos (vagy számozott?) kottát mutatnám be. Ez nem annyira közismert nálunk, nekünk azonban nem árt ismerni, mert az okarína ázsiai népszerűsége miatt (ott ugyanis igen nagy előszeretettel használják) bármikor könnyen belefuthatunk ilyen típusú kottába. A bejegyzés nem annyira rövid, de akit érdekel, az azt gondolom, rászánja majd az 5 percet.
A bejegyzés tartalmazni fog néhány olyan alapvető zenei fogalmat (ütem, dúr skála, stb.) , amiknek a magyarázatára nem tudok kitérni, rengeteg leírás van a neten ezekről, itt a blogon is volt már link. Az itt leírtak tehát némi előzetes zenei ismereteket igényelnek itt-ott.
Angol nyelvterületeken “numbered musical notation“-nek hívják, vagy “simplified notation“-nek, germán nyelvterületeken pedig “Ziffersystem“-nek, vagy ”cipher system“-nek. Kínában “jiǎnpǔ“-nek nevezik. Néhány európai országban is használatos egyébként ez a zene lejegyzési mód, de jellemzően inkább Ázsiában.
Megjegyzés: Mivel a legtöbb országban – ahol az okarína ismertebb hangszer – az angolszász területeken használatosan betűs leírást használják, ezért én is ezt használom. Tehát az alap hangsor eszerint: C D E F G A B C – (Ezzel szemben Magyarországon a “B” helyett “H”-t írunk és mondunk.)
Node nézzük, hogyan is épül fel egy ilyen kotta!
A számok valójában egy skála szolmizációs hangjait jelölik (1-7). (Egészen pontosan diatonikus Dúr skálára vonatkoznak alap esetben.) Pl:
C-DÚR:
Hang: C D E F G A B Szolmizációs hangok: do re mi fa so la ti Számos jelölés: 1 2 3 4 5 6 7
G-DÚR:
Hang: G A B C D E F♯ Szolmizációs hangok: do re mi fa so la ti Számos jelölés: 1 2 3 4 5 6 7
De lehet Moll skála is:
C-moll:
Hang: Eb F G Ab Bb C D Szolmizációs hangok: do re mi fa so la ti Számos jelölés: 1 2 3 4 5 6 7
Anyák napjára
Bár nem volt időm végig megtanulni és rendesen begyakorolni sem (hirtelen jött ötlet volt ez ma), ráadásul sajnos a mikrofon túl messze került így halk is lett, de azért…
Loading ...
