Archive for the ‘Videók’ Category
Idősek otthonában adott koncert nyert az STL versenyen
Decemberben volt egy Youtube verseny az STL ocarina támogatásával, ahol nevezési kritérium volt, hogy élő okarína előadás legyen, egy olyan helyen, amire ráfér egy kis zenés vidítás. (Idősek otthona, kórház, veterán kórház, stb.) Ezt a kritériumot egyébként félúton eltörölték, mert sokan jelezték, hogy ezeken a helyeken nehézkes a felvétel készítés, stb., ám végül mégis egy idősek otthonában tartott kis koncert nyerte a versenyt, amit egy dominikai család adott az ott lakóknak.
Ha egészen pontos szeretnék lenni, 4 különböző, külső segítségre szorulókat ellátó helyen játszottak (rehabilitációs központ?), ráadásul Karácsony napján, önként feladva ezzel saját, közös, családi karácsonyi vacsorájukat. Apu, anyu, és négy gyerkőc. Elmondásuk szerint máskor is előfordult már, hogy ilyen helyeken játszottak, de ez alkalommal a Karácsonyi hangulat miatt egészen más volt ezeknek az embereknek játszani. Valóban szép gesztus, gratula nekik!
Csak egy videó #02
Ezt a videót azért mutatom, mert viszonylag ritka, mikor okarínán nem a dallamot fújják, hanem a kíséret részét alkotja. Na, ez egy ilyen:
A 2011-es Karácsonyi jókívánságom – avagy az idei “dalban mondom el”
Igyekszem minden évben valami “kulturált féle” karácsonyi videóval kedveskedni Nektek, olvasóimnak. Továbbá barátaimnak, ismerőseimnek, stb. szintén ezt szoktam elküldeni. Azoknak az embereknek, akiknek régebben mondjuk emailt, vagy smst, esetleg még régebben üdvözlőlapot küldtem volna.
Nos, eddig minden évben tök másmilyen lett, mikor milyenre volt/van idő, lehetőség, hangulat. Az ideire sajnos csak kb. fél napom volt, és amolyan jazzesre félére sikerült, fogadjátok szeretettel, és persze
Boldog ünnepeket! :)
Rajz: Göde Mónika Annamária
No és kinek lesz okarína a fa alatt? :)
Újabb tyúklépésem az úton a lámpaláz legyőzése felé
forrás: commons.wikimedia.org
Talán már 2 év szünet is eltelt, mire végre ismét úgy döntöttem, újra el kell kezdenem Tai Chizni. Úgy látszik, van, amitől nem lehet szabadulni, ha az ember egyszer beleszagol. Az én életemben ezidáig a kettes számrendszerre épülő digitális világ, az okarína, és úgy tűnik, talán a Tai Chi az, ami ilyennek tűnik. A választásom ezúttal különböző – itt most nem lényeges – okok miatt a Taoista Tai Chira esett, természetesen, mint minden “újrakezdésemkor” (el sem merem mondani, hogy ez már hányadik), ezúttal is mindent az elejéről kell kezdeni, mert nem sikerült még kétszer ugyanannak a stílusnak nekirugaszkodni :) Szóval most fogok csak lassan kilyukadni a kezdő csoport alagútjának végére.
Most szombaton volt egy karácsonyi est a Tai Chis társasággal, ahol volt egy kis műsor is, amit a tagok adtak elő, természetesen önkéntes alapon. Ha módom van rá, igyekszem minél több ilyen alkalmat kihasználni jómagam is, hogy egy-egy újabb támadást indíthassak az alattomos kis lámpaláz ellen, amivel még mindig erősen küzdök. Végül most is sikerült kiállnom, s bár felkészülni nem sok időm maradt sajna az év végi hajrá miatt a munkahelyen, azért végigcsináltam becsülettel :) , s persze bár hibáztam sokat, de a lényeg, hogy sikerült újabb megfigyeléseket tennem a lámpalázammal kapcsolatban. Ezek pedig az alábbiak:
- Az X hosszúságú előadás alatt érdekes módon az idegességi görbe az idő múlásával nem lefelé konyul, hanem pont felfelé ível. Azaz, ahogy a vége felé közelítek az előadásomnak, nemhogy egyre jobban megnyugodnék, inkább épp egyre idegesebb leszek. Érdekes…
- Ha közösen zenélek másokkal, jóformán alig izgulok. Gondolom azért, mert az elmém ilyenkor tudja, a közönség figyelmének csak egy töredéke irányul rám. A nagyobb része a produkció egészére, illetve a többi előadóra fókuszálódik. Tehát számomra az egyéni fellépés az igazi kihívás egyelőre…
A következő megmérettetés január elején lesz, remélem újabb tanulságokkal gazdagodok majd akkor is, de addig is, akit érdekel, megnézheti a mostani két produkciót itt:
Loading ...
